Új nap virradtával fémláncok csörögnek, A rabok sorsában nincs helye örömnek, Bádog tányérjukban ma sem lakik bőség, És minden rezdülést figyel éber őrség. Eltérő figurák, ezerféle vétkek, Egységes a státusz: mind-mind elítéltek, Egynek sincsen neve, csak ruháján száma, Gyehennaként őket várja a kőbánya. Itt vagyok közöttük, egy senki a sorban, Valaha nekem is részem volt…
Őseim karjai lassacskán Végleg kámforrá válnak, Nélkülük nekem nincs hazám, Ha Mennyország kapui tárnak. Szorgos kezük a végsőkig Én értem dolgoznak, Életük nem tarthat bármeddig, Hisz terhet jócskán hordoznak. Apám tiszta lelke Fájdítja én szívemet, Harag néhol benne, Hisz ő alkotta véremet. Anyám kedélye valahogy Szélsőséges folyamat, De benne rejlik valahol Sok kis törődő mozzanat.…
Hajnali fényeket szeretnék látni Ahogyan az élet sugarát Bús csend helyett egy szabadabb álom Bolyongó reménye szeli át. Szerepek helyett az életet játszani Elbukni, felállni csendesen Magamon nevetve fájdalmat temetni Nem győzni, nem veszteni ebben sem. Megbocsátani, ami bántott Megélni, ami boldogít Ha kifogytam, újabb vágyakat szőni S mikor az idő szembesít Hogy cinkos évszakjaim…
Ártatlan ajkaidról csak úgy visszhangzik a szép szó. Ártatlan kezeidet pedig csak úgy hívom,hogy a megnyugvást hozó. Ártatlan szemeid csillogása járja át lelkem legmélyebb bugyrait. Ártatlan szíved próbálja meg felépíteni elmém felégetett hamvait. Ártatlan szavaid suttogása járja át szellemem. De rajtam már a szent szavak sem segíthetnek,hisz a büntetésem végül úgyis elnyerem. Aztán egyszer csak…
14 éves lettem én Sok az önkritika, s vélemény Hogy elment-e az Eszem, Nekem. 14 éve annak, hogy megszülettem én, S kire annyi ideje felnézek én Apám, S Anyám. Sok érzelem és bánat, De főképp a vidámat Költöm, Öltöm. Időm családommal töltöm, Hogy ne legyen jövőm Komor, S szomor. Ma már sikerült másokat, Illetve magamat…
Lassan eltávolodom és többet nem térek már vissza. Lelkem az éjben elterül mint a sötét tinta, de mindent ami voltam most végleg itthagyok, a végtelen éterből örzöm majd az álmotok. Én leszek az eső, a szél és a bánat, én csókolom majd ráncos orcádat, én leszek a csöndben a pillanatnyi élet, hűvös szellővel jelzem majd,…
Csodálatos környezetben élünk, mégis súlyos károkat okoz létünk! Elpusztítunk állatokat és erdőket, elsétálunk azok mellett, akik vergődnek. Használhatnánk tudásunkat jótettre, ám mi csak rombolunk, kényelmesen vállat vetve. Pocsékoljuk a drága élelmet a világ másik részén meg éheznek! Ha valamire szükségünk van: elvesszük, későn észbe kapva a Földet me se menthetjük. Kannibálok módjára gyilkoljuk egymást is.…
Orgonák százai benépesítették románcunk virradatát. S még mindig nem értem ennek a gyötrő, tiltott gyümölcsnek virágzását. Ordít a fejemben a hang, hogy maradj te nemes lelkű jámbor. Nem kell Sándor, Gábor, se Nándor. Inkább leszek én szerelmedből enni áhítozó vándor. Vágyakozom utánad, toporzékolok. Anyám halld meg gyermeked szenvedő hangját, s nézd, hogy ringatják epedező deded.…
Papucsban csoszogó, könyvek közt motozó, harmatot zokogó múló Idő, te sápadt mosolyú, szelíd kerítő, az élet kútjából könnyeket merítő, te Matató Motoszka, ki elveszed orozva a Szépség talmi külső vázát, hogy bensőjét csak azok lássák, kik elsírták már lázas gondjaikat, s elsiratták széthulló önmagukat, kik egymásra rakták a múló éveket, kik elmondták már a legszentebb…
Ezernyi hajszálerezeten ereszkedek lelkedhez, varázslatot kereső mozdulatokban, évmilliós robbanásban a mindenség gyökerei közt. Gyűrűit veti a szó, s csendes szikrát szór, a vihar cserepein ívelő repedés, a felhők végtelen tenyerén, viaszcsipke reménységben, könnycsepp közepében. Láss angyalokat a függöny ráncaiban, boldogságot füstfoszlányokban. Olvaszd a sziklacsendet, holdfénycseppnyi ezüsteső percet. Kristályszívben csillanó Lélek, visszatérő örvénymélyen, életkerék reménységben. Temetve-bolyongva…
