ars poetica
Jövő Írnom kellene nem? Magamból háncsolni Valamit talán az utókornak. Persze ha kíváncsiak lesznek Vagy értik amit mondok De csak értik majd nem? Az emberek sosem változnak 200 év ide, 200 év oda A fájdalom és a magány- Örök emberi sors
Kortárs rapszódia
Úgy szeretek egyedül lenni Úgy szeretek egyedül lenni mint bolyongó felfedező, Ki felfedezi azt miről azt hitték felfedezték megnézi, s gyönyörködik benne. Néha, van nap mikor túl egyedül vagyok s ilyenkor nem szeretek egyedül lenni. Mert az az ember vagyok ki egyszerre egyedül boldog, de magányában szomorú. Bár nem lehet magányos, hisz körülveszi…
Kierkegaard
Kortárs rapszódia Fehér, téli hajnalon a csend fekete ruháját felvette. Látványától megdöbbenve megfeszült az idő, már szinte érezni lehetett éles húrjait. Véletlenül megvágta a létezést. Apró azálea szirmok hullottak szellemtestéből. Ti kortárs költők! Nem érthetitek e látványt, mert csak éltek megkeseredett magányotok hanyatló világában. Száraz képzeletetek gyökerét nem tápláljátok a szépség kifogyhatatlan italával.…
noctis terrores
Egy rég megígért vers. Ezt most neked írom mert gyönyörűbb vagy mint az első nyári napsugár: Ölelésed kedves, és meleg köszönöm, hogy eltölthettem ennyi időt veled. S bár szemedből néha a könny csepeg, mikor kell mindig felém nyújtod kezed. Azt hiszem mondtam már hogy gyönyörű vagy. És mikor ezt mondtam, tisztán lelkedre gondoltam. Hisz a…
Csillagoltó Sötétség
Még: Mindig (Egy álomkép darabokban) Nem tudok szabadulni tőled. Régen nem is akartam. 9 év telt el, s még azóta is zavarba hoz, ha megjelensz az utcán, ami ritkaság számba megy, de hiába nem látlak szüntelen veled van tele a fejem. Szabadulnék, bár nem akartam, s most már hiába: nem tudok. Lényemmé váltál, szinte ösztönné,…
Taco
Éjszaka Csendes az este, körülöttem a világ alszik Az ablakon a hold élénk fénye be-behajlik Árnyjátéknak ad színteret és a szél vígan játszik Ide oda lengeti a fák lombjait, s közben fuvolázik A morcos eb is csak fél füllel éber, teste ellazul ágyában Nem zavarja semmi sem, csukott szemmel őrzi a házat A pók se…
Akeber
I. Űzött vad Hallgatag ordítva, utam oly lagymatag, Barlangot keresvén, valami fojtogat. Kezeit kulcsolja széles nyakam körül, Röhögve újabb árnyakat így nekem szül. Hátamba karmolgat közben az ebadta. Visszahúz, lelassít, nehéz egy figura… Alakja rémálmok egykori lakója, Nem sokat változott már vagy húsz év óta. Rázkódok, hittel és reménnyel megtelve, Miként a vízből kijött csaholó…
csillagok
A tündér, a herceg, és a lány aki nem tud vezetni – Hunyd be a szemed és kívánj valamit. – Bármit kívánhatok? – Bármit. – És tényleg teljesülni fog? – Igen. A csillagoknak elsuttogott kívánságok mindig teljesülnek. Valahol nagyon messze, egy hosszú, ezüstös hajú lány ujjait a csillagon tartva hallgatja a kívánságot, amit az…
Világokban elveszve
Két világ között ragadva Őszi levelek ropogása emlékeztet rád, ránk. Ennyi maradt belőlünk, egy dátum, egy nap, egy pillanat. Mi haszna van visszagondolni rád? Boldog perceink emlékére, lassú táncunk lépéseire. Hol voltál, amikor kellettél volna? Legnehezebb pillanatimban csak rád vártam, míg Te a hidegben vártad, őt. Mi lett volna, ha engem vársz? Talán, fakuló emlékeink…
Hóvirág
A csábító Mélység Amikor egy hegy tetején áll az ember, úgy érzi, mintha övé lenne a világ. Amikor a világ tetején egyetlen egy ember áll, akkor az ember úgy érzi, mintha egy hegy tetején állna. Az arctalan égi jelenés lenézett a múlandó porszemre, amit a teremtő emberré formált. Tökéletessé. A saját arcképére. A halandó emberke…
