vágyódás

Másvalaki Kutatások alapján nem mondanám, hogy egyedi. Sőt éppen, hogy szokványos, és egyenesen gyakori. Hetvenkilenc százalékból mégis ez az egyetlen, amit próbálok leírni… De teljesen hiteltelen. Kezdhetném úgy is, hogy kicsit olyan, mint a föld. Nem avaros, nem mohás, nincs benne kék, vagy zöld. Ha belenézek, poros, fojtó eső szagát érzem, Föld-szín csigák csúsznak belém…

zsarátnok

Zoltán Zoltán a nagyvárosban egyedül élt. Reggelente munkába ment, négy után boltok, a posta, s mielőtt hazaindult volna néhány kocsmát is útba ejtett. Napszemüvegét hol a fején, hol a kezében tartotta, mert nem tudta eldönteni, hogy előnyösebb, pedig egy ideje már nem érdekelték a nők. Valójában semmi sem érdekelte, csak emlékezett a múltra. Úgy ült…

Cirmos

Végig kell mennünk az úton… Eljön a pillanat, amikor a Sors úgy dönt, elvesz tőlünk valakit. Az elmúlás megismerése kikerülhetetlen. Erre sosem állunk készen. Akkor sem, ha hosszan haldoklik a szerettünk, jó barátunk, ismerősünk. Mégsem tudjuk elhinni, elfogadni, amikor bekövetkezik. Nem ez volt az első nagy gyásza. Két, szívéhez igen közeli ember elvesztése már mély…

úton

Úton Végre egy pihenő. Lekanyarodik az útról, és párszáz méter után egy parkolóba ér. Szeme elé tárul egy rusztikus, földszintes épület, mesebeli fenyvestől ölelten. Az ablakokon hívogatóan kiáramló fény, és a méltóságteljes erdő látványa dönt. Amúgy is vizelnie kell, és szomjas. Nagyot szusszant a légfék, és a kamion utolsót horkant. Kiszáll, és jólesően nyújtózkodik. Mélyen…