Egy rég megígért vers.
Ezt most neked írom mert gyönyörűbb vagy mint az első nyári napsugár:
Ölelésed kedves, és meleg
köszönöm, hogy eltölthettem ennyi időt veled.
S bár szemedből néha a könny csepeg,
mikor kell mindig felém nyújtod kezed.
Azt hiszem mondtam már hogy gyönyörű vagy.
És mikor ezt mondtam,
tisztán lelkedre gondoltam.
Hisz a meleg nyár vagy, ahol sosem fagy.
Gyere most és gyorsan megsúgom,
hogy zavarom észrevétlen elmúljon.
Talán ujjaimmal majd hajamat húzom.
Hisz nem akarom, hogy a pír arcomra egy kicsit is kibújjon.
Azt hiszem szeretlek!
Félre ne érts nem érzek feléd szerelmet.
Inkább szeretlek, mint testvért, mint barátot.
És egész biztos vagyok, még egy ilyet már sohasem találok.
Remélem tudod, hogy szívemben már örökké lesz helyed.
Küldöm ezt teljes szívemből: neked
