Drága nagypapám
Búcsú nélkül magamra hagytál,
elfáradtál hát ily mód szóltál.
Tested így örökre megpihent,
lelked már ott van a magasba fent.
Utamat én járom tovább
nélküled a sebző szívem
felmelegszik hébe hóbán,
Melengetik a kedves emlékek,
kivilágosodnak a rólad készült fényképek.
Amíg én emlékezek ,elkezdem nélküled az életet,
te meg se állj míg meg nem látod a mennyország kapuját.
S ha átlépted én tudni fogom,
te leszel a kedvenc csillagom.
Melynek fénye beragyogja az eget,
onnantól én is nyugodt lehetek.
Biztonságban figyelsz engem
hogyan boldogulok e nehéz helyzetben,
Hisz hiányodtól üresen áll a lelkem
legjobb lenne ha szorosan foghatnád még a kezem.
Ha behunyom a szemem hallom még megnyugtató hangodat,
és látom őszinte,szeretettel teli mosolyodat
Melyet mindig magadon hordtál,
a legnehezebb időkben is büszkén felvállaltál.
Ha lehetne egy kívánságom biztos veled lennék,
távol a nagy világtól.
De álmaimban velem vagy még
és együtt sakkozgatunk
Egy tv adás nézve,
telitömjük a hasunk.
Éjjelenként ablakomban,
szemezve a fénylő Holddal,
Felidézek minden szépet
mivel örömet okozhattam néked.
S ne félj kérésedet teljesítettem,
a boldogságot keresni az élet minden szegletében.
Tudom te végig mellettem leszel,
angyal szárnyaiddal repítesz majd engem.
Életed oly hamar véget ért ,
bárcsak tudnám miért mentél .
Egy angyal hívott talán tündér ?
kérlek súgd meg az ölelésem nélkül még miért repültél!
Könnyes szemekkel búcsúzom most tőled,
és ígérem soha sem feledlek.
Örökké itt élsz majd szívemben,
remélem tudtad, hogy nagyon szeretlek.
