Zoltán Zoltán a nagyvárosban egyedül élt. Reggelente munkába ment, négy után boltok, a posta, s mielőtt hazaindult volna néhány kocsmát is útba ejtett. Napszemüvegét hol a fején, hol a kezében tartotta, mert nem tudta eldönteni, hogy előnyösebb, pedig egy ideje már nem érdekelték a nők. Valójában semmi sem érdekelte, csak emlékezett a múltra. Úgy ült…
Végig kell mennünk az úton… Eljön a pillanat, amikor a Sors úgy dönt, elvesz tőlünk valakit. Az elmúlás megismerése kikerülhetetlen. Erre sosem állunk készen. Akkor sem, ha hosszan haldoklik a szerettünk, jó barátunk, ismerősünk. Mégsem tudjuk elhinni, elfogadni, amikor bekövetkezik. Nem ez volt az első nagy gyásza. Két, szívéhez igen közeli ember elvesztése már mély…
Úton Végre egy pihenő. Lekanyarodik az útról, és párszáz méter után egy parkolóba ér. Szeme elé tárul egy rusztikus, földszintes épület, mesebeli fenyvestől ölelten. Az ablakokon hívogatóan kiáramló fény, és a méltóságteljes erdő látványa dönt. Amúgy is vizelnie kell, és szomjas. Nagyot szusszant a légfék, és a kamion utolsót horkant. Kiszáll, és jólesően nyújtózkodik. Mélyen…
Szerelem és más bűnügyek 1870. július 17., Párizs Izgatottan bontogattam a levelet, amit anyám küldött Magyarországról, ám a hírek rögtön nemtetszést nyilvánítottak ki bennem, aminek hangot is adtam, azáltal, hogy nem túl nőiesen felmorrantam. Olvasás közben az arcom betűről-betűre sápatagabbá vált. Emma, Atyáddal úgy döntöttünk, hogy ideje hazatérned, már így is túl sok idejét pazaroltad…
Lujza, a bátor macska Egyszer volt, hol nem volt, Hetedhét ország Nefelejcs megyéjén is túl, volt egyszer egy fekete, huncut macska. Ezt a cicát Lujzának hívták, s kifejezetten szeretett borsot törni gazdái orra alá. Ha éppen nem a kolbászba harapott bele, elcsente hát az asztalról az értékes jegyzeteket, vagy összeszőrözte a kimosott ruhákat. Egy szép napon éves hagyományaként…
Sisupapa Kéthónapos kihagyás után újra összejött próbák megbeszélésére a Nosza Mami tánccsoport. Erre az alkalomra a kisfiú unoka szégyenlősen, a csoportvezető mamája kezét görcsösen szorongatva érkezett. Tekintetével, mély pillantásokat vetett a harsányan kiabáló, egymás szavába vágó, hangosan beszélő idős hölgyekre. Igazából nem is érdekelte az egész, de jönnie kellet a mamával, aki nem hagyta magára…
Delete Olga akkor kezdete érezni, hogy valami nagyon megváltozott, mikor már nem tudta kezébe venni a naplót. E-napló! Az meg hogy?- morfondírozott magában. Szerette a naplót. Negyven évig biztonságot, támaszt adott neki. Ha becsöngettek, fogta a naplót és elindult az osztályba. Néhány éve, mikor új helyre költöztek, elhallgatott a csengő. Állítólag zavarta az alattuk lévő…
Egy álom… Így érkeztünk el Hannához, az említett műtétem után. Egy festetett vörös hajú, tőlem két évvel fiatalabb jogász egyetemista lányhoz. Szavaim még most is botladoznak, ahogyan róla írok… Gyermekek még, nem tanultak még meg felállni, és önállóan, egyedül járni a nehéz születés után… Igen, ez egy igen nehéz születés volt, de még nehezebb az…
Sötétlő éjben reszket a nyárfa, Szívem is épp úgy, míg kerestelek. Itt vagy és mégis égek a lázban, Nem, nem, nem, én nem szerethetek. Röpül az idő és fakul a tér, Te csak nevetsz, míg belül lángolok. Már porrá égek, neked mit sem ér; Nem, nem, nem; így nem maradhatok. Rémálom gyötör, magadhoz ölelsz, “Mondd,…
Béke Szívemben csend, lelkemben nyugalom. Úgy érzem, most a Világot uralom. Társam a Tűz, melegít, ha fázom, Lábam bokáig hűs Vízben gázol. A Földön járásom laza, lebegő, mert átjár a könnyű, égi Levegő. Harmat csöndben csöppen mélyet. Indában lágyan kering az élet. Párás, zöld fű rendre éled. Fényes patak útja vezet. Világosság nyújt…
