Lassan eltávolodom és többet nem térek már vissza. Lelkem az éjben elterül mint a sötét tinta, de mindent ami voltam most végleg itthagyok, a végtelen éterből örzöm majd az álmotok. Én leszek az eső, a szél és a bánat, én csókolom majd ráncos orcádat, én leszek a csöndben a pillanatnyi élet, hűvös szellővel jelzem majd,…
Csodálatos környezetben élünk, mégis súlyos károkat okoz létünk! Elpusztítunk állatokat és erdőket, elsétálunk azok mellett, akik vergődnek. Használhatnánk tudásunkat jótettre, ám mi csak rombolunk, kényelmesen vállat vetve. Pocsékoljuk a drága élelmet a világ másik részén meg éheznek! Ha valamire szükségünk van: elvesszük, későn észbe kapva a Földet me se menthetjük. Kannibálok módjára gyilkoljuk egymást is.…
Orgonák százai benépesítették románcunk virradatát. S még mindig nem értem ennek a gyötrő, tiltott gyümölcsnek virágzását. Ordít a fejemben a hang, hogy maradj te nemes lelkű jámbor. Nem kell Sándor, Gábor, se Nándor. Inkább leszek én szerelmedből enni áhítozó vándor. Vágyakozom utánad, toporzékolok. Anyám halld meg gyermeked szenvedő hangját, s nézd, hogy ringatják epedező deded.…
