Varázslat

Ezernyi hajszálerezeten ereszkedek lelkedhez, varázslatot kereső mozdulatokban, évmilliós robbanásban a mindenség gyökerei közt. Gyűrűit veti a szó, s csendes szikrát szór, a vihar cserepein ívelő repedés, a felhők végtelen tenyerén, viaszcsipke reménységben, könnycsepp közepében. Láss angyalokat a függöny ráncaiban, boldogságot füstfoszlányokban. Olvaszd a sziklacsendet, holdfénycseppnyi ezüsteső percet. Kristályszívben csillanó Lélek, visszatérő örvénymélyen, életkerék reménységben. Temetve-bolyongva…