Az irodalombarát Kautz Károly cipészmester 1925-ben 793 kötetes könyvtárát ajándékozta Szolnoknak.
Kautz Károly 1872. május 25-én Abonyban látta meg a napvilágot. A cipészmesterséget tanulta ki, és kezdetben Szolnokon dolgozott. Szinte minden pénzét könyvekre, valamint különböző találmányok modelljeire költötte. A környezetében élők mosolyogtak rajta, amikor például egy vízikerékpár, vagy valamilyen repülő szerkezet ötletével állt elő. Egy találmányáról azonban pontos leírás maradt. 1904-ben, a fővárosban szabadalmat kért egy acetilénfejlesztő készülékre. A szerkezethez kis rajzot és leírást is mellékelt.
Magyar Czipész-Ujság, 1908
Az utókornak azonban érdekesebb hatalmas könyvtára. Egy ideig ugyanis Budapesten élt, de úgy döntött, visszaköltözik Szolnokra. Megkereste a város tanácsát, hogy minden vagyonát a városra hagyja, ha helyet adnak neki a szegények házában. A „minden vagyont” némi derültséggel fogadták a hivatalban, de mivel volt hely az intézetben, nem ütközött akadályba a különc susztermester elhelyezése.
A szolnoki Szegények Otthona
Csendben élte le életét, 1924. október 12- én, rövid betegség után hunyt el. A végrendeletében valóban minden könyvét a városra hagyta. Az összegyűjtött művek pedig értékesnek bizonyultak. A gyűjtemény gondozását kezdetben Kiss Gábor árvaszéki ülnök, a Verseghy Kör főtitkára (a később 1933-ban megalakult Városi könyvtár- és múzeum egyesület választmányi tagja) végezte, aki lelkiismeretesen látta el feladatát.
Kiss Gábor. Szolnoki fejek
Még egy évtizednek kellett eltelnie, mikor 1934. november 11-én, a városháza dísztermében ünnepélyes keretek között megnyitották a Szolnoki Múzeum és Könyvtár gyűjteményét, ahol – természetesen – megemlékeztek az akkor már ötezerhétszáz kötetes könyvtár alapítójáról, Kautz Károlyról is.
Magyarság, 1934.11.14.
Forrás:
Kaposvári Gyula: A kétágú síp. Szolnoki Közélet 1984. december pp. 26-27.
A tulajdonjegyet tartalmazó kötetek a Verseghy Ferenc Könyvtár gyűjteményében:
Asbóth János: Irodalmi és politikai arczképek. Budapest, 1876
Berczik Árpád: Ádám és Éva. Pest, 1864
Endrődi Sándor: Ányos Pál életrajza. Pozsony, 1883
