Az Iskolánkívüli Népművelési Bizottságokat 1922-ben hozták létre. Klebelsberg Kuno miniszter művelődéspolitikai elképzeléseinek és a kultuszminisztérium irányításának köszönhetően az iskolán kívüli népművelés az I. világháború után újjászerveződött, valamint új területekkel bővült. Magában foglalta az analfabéta-tanfolyamokat, az ismeretterjesztő előadások szervezését, népkönyvtárak, népházak, népfőiskolák és az ifjúsági egyesületek munkáját. 1945 után a Népművelési Központ vette át a feladatát.