Napfényes délután… Ülök a folyó partján a fűben, nézem a vizet, mintha egy üzenetet várnék valahonnan a távolból. Merengve nézem, ahogy a túlsó parton a fák zöldje belefolyik az ég kékjébe. Nincsenek most felhők. Hiányoznak, mert mindig mesélnek valamit. Madarak sincsenek most az égen. Csend van. Bennem is. Szívemben kis virágom, belehallgat a csendembe. Várja…
Ott hol születtem ott van az én hazám. Ott ahol szeretettel szült engem anyám föl neveltek édesapámal óvtak, vigyáztak reám. Kicsiny falumnak templomában imátkoztam imára hajtott fejemmel, két kezemmel mellyel símogatást adtam reátok anyám. ott hol születtem ott van az én hazám. Mosojogva emberek követnek engem az utszán. Kedves szavaikkal mint napfény ragyog rám. Kicsiny…
Olyan hazában szeretnék élni ahová szeretettel szült engem anyám. Olyan hazában hol felnevelt engem édesanyám és édesapám. Oly hazában szeretnék élni ahol az emberek büszkén, mosojogva néznek vissza reám. Hazában hol nincsenek árván maradt gyermekek, s nem kérdik meg tölem: Hol van édesanyám és édesapám? Olyan hazában szeretnék élni, hol nincsenek többé hontalanok, és nem…
A fejéhez kapott, majd nyögve feltornázta magát ülőhelyzetbe. Már várta az ismerős émelygést, a gyomorszorító, szédülős megkönnyebbülést, de nem történt semmi. Homlokát ráncolva nézett körbe. Jack a temetőben ébredt. Süvített a szél. A fák lombjai összeölelkeztek a magasban. Jack talpra szökkent. Fürgesége még magát is meglepte. Vagy harminc éve nem ugrált fel sehonnan. Térdei nehezen…
Lassan, komótosan szöszmötölt az íróasztal körül, lekapcsolta a rádiót, s elindult a lift felé. Négy óra múlt három perccel éppen. Telefonjára nézett. Senki nem kereste, semmi nem történt. Leért a földszintre, nyílt a fotocellás ajtó, s kilépett az épületből. A bejáratnál megállt, körülnézett, majd átvágott a toronyház mellett, a régi csemegebolt épülete mögött. Mára elege…
Két és fél éve annak, hogy az épp ma tizedik születésnapját ünneplő Gergő és családja új szomszédokat kaptak. A faluszéli, frissen épített házba akkor költöztek be a legelső lakói. A település az elmúlt évtizedben jelentős fejlődésnek indult. Sorra adták-vették, újították, építették az ingatlanokat. Gergőék otthona kivétel volt, azon kevesek közé tartozott, amin annak felépítése óta…
Léhán, meg-megállva lépkedett a porond felé Szívében jeges félsszel közeledett Rángatták az összecsomósodott idegek A porondról felkent bálványalakok lesték Lesték, ő csak fülelt Lesz-e valaki, aki nevét kiáltja a dermeteg messzeségbe Léptei egyre szaporábbá váltak Fogadjatok magatokba, hadd legyek egy veletek Ő azonban nem fogadta magába a rendkívülieket A kisebb a nagyobba kívánt olvadni Pedig…
/Szabó Lőrinc Tavasz c. verséből „csipegetve”/ Mi az? – kérdezte Marcsi. Roham – felelte az Epilepszia. Megérkeztél?- kérdezte Marcsi. Meg ám! – felelte az Epilepszia. Szeretsz? – kérdezte Epilepszia. Nem szeretlek! – felelte Marcsi. Hogyan is szerethetnélek? Orvul jössz és hátba támadsz, kérdeznélek s nincsen válasz. Kitépsz, kiragadsz magamból engem s elveszek üres tekintetemben. Bamba…
Kopáran, meztelenül álldogál már a természet megannyi fája, Ősz színében pompázik Alföldnek egész tája. Zord időjárás miatt sokak kabátba öltöznek, Ilyenkor a madarak is már délre költöznek. Várakozik, sorakozik egy madár csapat, Repülésre készen búcsúztatják a nyarat. Várják most a telet, a déli meleget, De az út hosszú, mire átszárnyalják a sok-sok hegyeket. Útra indulnak…
Kezemben hordom az időt, mint jós a jövőt, napba bontom, ujjaim köré fonom. Hajlítom a jelent, térítem a jövőt. Múltnak ágyát nem vetem, jelent jövőben fürdetem. Utcák kövén rózsaujjú hajnal kopog, a fény barázdáiban az idő tűsarok. Jelige: Abigél
