KinderBueno

A tél hűvös szele fújdogál, ám lelkemben már a tavasz zöldje csordogál. Újjá ébredt bennem régi elfeledett vágyak, melyek újból fájnak. S a furcsa embernek megint csak a magány és a vágy jutott. Soha nem hittem volna hogy tudok újra szeretni. Minden szerelem amit megélek, reménytelenül foszlik szét az évek során. S magányos lelkemnek újra…

Mikor majd elmész…

Mikor majd elmész, belőlem nem marad, Csak megtépázott, gyönge húscafat, Erőtlen test, elárvult ösztön, kietlen elme; Tükörbe néző gyermek önmagára lelve. Mikor majd elmész, s közöttünk megszakad E drága díszletektől terhes színdarab, S szobánkban gyertyák helyett emlékeink égnek, Többé már nem hiszem, hogy vége lesz a télnek. Mikor majd elmész, lelkemben ott ragad Az egyre…

Óriás kisváros

Hallgatag az utca, s a buszmegálló. Néha napján mindent látni a körhintáról. De van, hogy én is elfáradok. Körbenézek, és meg-megállok. Szemed talán kinyithatnád, Kezed talán megmoshatnád. Válaszol az igazság félve. Mely hibáinktól úgy szenvedünk, Csúf hangjától mind rettegünk. Egy hely, mely őrzi darabjait. Hamvaiból felkiált a csend, s azt feleli:… …„Én vagyok az, kit…