Budapest Shaolin Kung Fu Akadémia négyszeres Aranykupa verseny győztes tanára a Magyar Karate Szakszövetség közönségdíjas tanára Életem történeteként nem szavakba formálom írásom hanem történetbe. A történetet minden ember részére saját maga a sors alkotja. Egy sok lapos könyv lapjaira vázolva életünk története. A könyv tele van jó és kevésbé jó történetekkel, mások számára lehet hogy…
Fordítsd arcod a szél felé Nézz bele egészen a Napba Ez a város felépít, és Széttép majd, ahogy akarja. Esőjét, ködöt, fagyot átír A nyári éjszakák képe Azóta ülök a parton, és várom Azt, hogy csak várni megérje. Tavaszra itt, és nyárra és őszre A hosszú, szürke tél után Észbe kapni, a ligetben újra Átsétálni…
A tél hűvös szele fújdogál, ám lelkemben már a tavasz zöldje csordogál. Újjá ébredt bennem régi elfeledett vágyak, melyek újból fájnak. S a furcsa embernek megint csak a magány és a vágy jutott. Soha nem hittem volna hogy tudok újra szeretni. Minden szerelem amit megélek, reménytelenül foszlik szét az évek során. S magányos lelkemnek újra…
950 évével Szolnok ragyog, Ezer év történetét meséli ma már, Zounok ispánja, hű város védője vagyon, Szívében őrzi a régi dicső múltat, s a jövőt talán. Sóház és indóház mesél múltat, Hol a lovas kocsik későn térnek vissza, s a hajók hajnalban indulnak. Zagyva-Tisza összefolyása csillogó tükör, Természet és város egységben, békében s örömben tündököl.…
Mikor majd elmész, belőlem nem marad, Csak megtépázott, gyönge húscafat, Erőtlen test, elárvult ösztön, kietlen elme; Tükörbe néző gyermek önmagára lelve. Mikor majd elmész, s közöttünk megszakad E drága díszletektől terhes színdarab, S szobánkban gyertyák helyett emlékeink égnek, Többé már nem hiszem, hogy vége lesz a télnek. Mikor majd elmész, lelkemben ott ragad Az egyre…
Hallgatag az utca, s a buszmegálló. Néha napján mindent látni a körhintáról. De van, hogy én is elfáradok. Körbenézek, és meg-megállok. Szemed talán kinyithatnád, Kezed talán megmoshatnád. Válaszol az igazság félve. Mely hibáinktól úgy szenvedünk, Csúf hangjától mind rettegünk. Egy hely, mely őrzi darabjait. Hamvaiból felkiált a csend, s azt feleli:… …„Én vagyok az, kit…
A falura orvul támadt a hirtelen hőség, árnyékba kergetett minden jószágot, és az emberek is jobbnak látták, ha behúzódnak a vályogfalak hűvösébe. Legalábbis, aki megtehette. Az idős ember jobbára már megtehette. Juliska néni valamikor szikár, szívós asszony volt. Mindig tisztelte a törvényt és a törvény is tisztelte őt. Háta ma már kérdőjelet formáz, ereje fogytán,…
A föld meglódult, és nagyot harapott az éjszaka hátsó fertályából. Keleten derengeni kezdett. Madarak korán kelő csapata álmosan repült a vizek felett. A békák unottan néztek utánuk. A természet ébredését emberi zaj nem zavarta. Most még csend volt. Halálos, vigasztalhatatlan csend. Nyáry Lőrinc, Szolnok várkapitánya, nehezen ébredt. Bal oldalán tompa fájdalom keserítette szájában az ízt.…
A megyeszékhely központjában lévő, három emeletes, roppant modern, komfortos, mellesleg esetlenségében is kedves vasutasházba valamikor a negyvenes évek végén költöztek be a nagyszüleim, akik hat leánykájukkal 1944-ben menekültek át Erdélyből. A korabeli kis lakópark, kerítéssel körbezárt nagyon ronda, szürke katonatiszti házakkal és a vasutasházzal a megyeszékhely centrumának külön kis szigete volt. Az udvarba kicsit belógott…
A folyó elgondolkodott…Sokmillió éve kanyargott itt. Felrepült és a magasból nézte a kék csillogást. Mennyi mindent átélt… Földmozgások, mikor új medret kellett keresni. Évszázadokig tartó fagy. Vándorló, új otthont kereső vadak, emberek. Átélte a nagy hódító temetését, mikor lezárták az útját, hogy a mederbe temethessék Attilát. Csípős szelet küld rájuk, és kacag a buta embereken,…
