Dr. ruttkai Erődi-Harrach Tihamér ügyvéd, országgyűlési képviselő, magyar királyi kormányfőtanácsos 1885, május 22-én született Fiumében. Édesapja dr. Erődi-Harrach Béla tankerületi főigazgató. Egyetemi tanulmányait Budapesten, Heidelbergben és Berlinben végezte. 1915-ig bírósági szolgálatot teljesített, majd a fővárosban lett ügyvéd.

A tiszaföldvári kerületet harmadízben képviselte, kétszer egyhangú választás alapján az országgyűlésen. Az I. világháború alatt Vöröskereszt kórházat létesített és vezetett, ezért kitüntetésben is részesült. Beutazta – részben kormánymegbízásból – majdnem egész Európát, főleg börtönügyi tanulmányokat folytatott. Mint a Kossuth-család tagja, részvett az amerikai Kossuth-zarándoklatban.

Tiszainoka, Vezseny, Rákóczifalva, Tiszavárkony és Tiszaföldvár is díszpolgárává választotta. Jász-Nagykun-Szolnok vármegye törvényhatóságának választott, közigazgatási bizottságának és kisgyűlésének tagja volt, Tiszaföldváron és Tiszainokán pedig a községi képviselő-testületben helyet foglalt. A Cibakházai ármentesítő és belvízszabályozó társulat alelnöki posztját töltötte be, a Kécske-kecskeméti tiszai ármentesítő társulat, a tiszaföldvári Horthy Szabolcs kaszinó, a Magdolna poliklinika, a Tihanyi yacht club, az Ügyvédek SE, a Tiszaföldvári Leventeegyesület elnöke, a Királyi magyar yacht club választmányi tagja volt, emellett kerületében több egyesület díszelnöke, illetve dísztagja volt. A TESz, a Magyarországi vidéki lapok országos egyesülete társelnökének nevezte ki. A Magyar-Török Társaság II. elnöke, a Török-magyar kereskedelmi kamara elnökhelyettese volt. A Budapesti ügyvédi kamara választmányi tagja, a Magyar Földrajzi Társaság ügyésze és az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat jogügyi igazgatója, a Katholikus Patronázs Egyesület védnöke volt. Jász-Nagykun-Szolnok vármegye tiszteletbeli főügyésze, a Képviselőház kérvényi bizottságának elnökhelyettese, igazságügyi és mentelmi bizottságának előadója, és mindkét bizottság jegyzője volt.

Főszerkesztői teendőket látott el a Tiszaföldvár és vidéke című helyi lapnál.

Szak- és napilapokban jogi és politikai cikkeket ír.

Ex librisét Haranghy Jenő (1894-1951) grafikus készítette el. Szignója a kép bal alsó sarkában olvasható.

A grafikán tükör növénymintás keretdísszel.  Benne puszta gémeskúttal, az előtérben könyvek

1947 őszén hunyt el.

Forrás:

Magyar Országgyűlési Almanach, 1931-1936. Budapest, 1931.

A Magyar Társadalom Lexikonja. Budapest, 1931.

Dr. Scheftsik György: Jász-Nagykun-Szolnok vármegye multja és jelene. Pécs, 1935.