Fordítsd arcod a szél felé
Nézz bele egészen a Napba
Ez a város felépít, és
Széttép majd, ahogy akarja.
Esőjét, ködöt, fagyot átír
A nyári éjszakák képe
Azóta ülök a parton, és várom
Azt, hogy csak várni megérje.
Tavaszra itt, és nyárra és őszre
A hosszú, szürke tél után
Észbe kapni, a ligetben újra
Átsétálni egy délutánt.
Merengeni. Vagy nevetni éppen
Bézs-színű, bágyadt alkonyon
A teraszon, vagy ott kinn a téren
Keresni minden gondomon
Túl a nyomot, hogy itt vagyok otthon
Küzd az ár, s ellene én
Bárhová megyek, tudom: ez Szolnok.
Minden tettemben benne él.
Jelige: Ez a város
