Két és fél éve annak, hogy az épp ma tizedik születésnapját ünneplő Gergő és családja új szomszédokat kaptak. A faluszéli, frissen épített házba akkor költöztek be a legelső lakói. A település az elmúlt évtizedben jelentős fejlődésnek indult. Sorra adták-vették, újították, építették az ingatlanokat. Gergőék otthona kivétel volt, azon kevesek közé tartozott, amin annak felépítése óta…
Léhán, meg-megállva lépkedett a porond felé Szívében jeges félsszel közeledett Rángatták az összecsomósodott idegek A porondról felkent bálványalakok lesték Lesték, ő csak fülelt Lesz-e valaki, aki nevét kiáltja a dermeteg messzeségbe Léptei egyre szaporábbá váltak Fogadjatok magatokba, hadd legyek egy veletek Ő azonban nem fogadta magába a rendkívülieket A kisebb a nagyobba kívánt olvadni Pedig…
/Szabó Lőrinc Tavasz c. verséből „csipegetve”/ Mi az? – kérdezte Marcsi. Roham – felelte az Epilepszia. Megérkeztél?- kérdezte Marcsi. Meg ám! – felelte az Epilepszia. Szeretsz? – kérdezte Epilepszia. Nem szeretlek! – felelte Marcsi. Hogyan is szerethetnélek? Orvul jössz és hátba támadsz, kérdeznélek s nincsen válasz. Kitépsz, kiragadsz magamból engem s elveszek üres tekintetemben. Bamba…
Kopáran, meztelenül álldogál már a természet megannyi fája, Ősz színében pompázik Alföldnek egész tája. Zord időjárás miatt sokak kabátba öltöznek, Ilyenkor a madarak is már délre költöznek. Várakozik, sorakozik egy madár csapat, Repülésre készen búcsúztatják a nyarat. Várják most a telet, a déli meleget, De az út hosszú, mire átszárnyalják a sok-sok hegyeket. Útra indulnak…
Kezemben hordom az időt, mint jós a jövőt, napba bontom, ujjaim köré fonom. Hajlítom a jelent, térítem a jövőt. Múltnak ágyát nem vetem, jelent jövőben fürdetem. Utcák kövén rózsaujjú hajnal kopog, a fény barázdáiban az idő tűsarok. Jelige: Abigél
Sok felhő, sok felhő, sok felhő gyűlt felettem. Ezer év ,ezer év eltelt már életemben. Itt voltál, nem vagy itt. Hiányzol. Mindig érzem. Hidd csak el, hidd csak el, miòta vagy.. Csak néked éltem! Szįvemben pereg a dob. Én érted, csak érted vagyok! Ölelni, áldani Téged. Lépni, hallgatni, harcolni Érted! Mindig várlak, mindig szeretlek, Csodás…
mágnesek között hasadó valósággá felgyorsított tér felgyorsított valóság valósággá hasadó valótlan világ én univerzum voltam mágnesek között bolyongó szerelmes elemi részecske elemi töltés mágnesek űzte valótlanná hasadó létillúzió egésszé egyesülő részuniverzum lettem álmaimban távoli zene éjszakát széthasító neonfényben kihunyó csend hangjai vonz taszít minden gondolatom szerelemfirka vagyok egy betonfalon Jelige: kezdő költő
Táncot járt egy angyal az éjben, szárnya ragyogott hófehérben. Lehullott egy csillag az égen, kívánt valaki a messzeségben. Teljesül e valaha az álma? Ugyanis ezt kívánta: „Aki ezt a verset olvassa, legyen nagyon jó sorsa. Szívében lobogjon a szeretet lángja, ha ezt látja, az Isten áldja”. Meghallotta ezt az angyal, odament hozzá mosolygós arccal. -Teljesül…
Szívemben csend, lelkemben nyugalom. Úgy érzem, most a Világot uralom. Társam a Tűz, melegít, ha fázom, Lábam bokáig hűs Vízben gázol. A Földön járásom laza, lebegő, mert átjár a könnyű, égi Levegő. Harmat csöndben csöppen mélyet. Indában lágyan kering az élet. Párás, zöld fű rendre éled. Fényes patak útja vezet. Világosság nyújt most kezet. Lombban…
Felénk a Jászságban az a szokás járja, Pörkölttortát kap az ifjú s szép arája. Kérdheti a násznép, hogy mi? Pörkölttorta? Birka e vagy csirke? Marhának a borja? Kenyér kell e hozzá vagy éppen galuska? Hogy lesz a pörköltből egy formás ki s torta? Kell hozzá sok dió, hogy az öreg fának Bölcsessége átszálljon az ifjú…
