Végig kell mennünk az úton…
Eljön a pillanat, amikor a Sors úgy dönt, elvesz tőlünk valakit. Az elmúlás megismerése kikerülhetetlen. Erre sosem állunk készen. Akkor sem, ha hosszan haldoklik a szerettünk, jó barátunk, ismerősünk. Mégsem tudjuk elhinni, elfogadni, amikor bekövetkezik.
Nem ez volt az első nagy gyásza. Két, szívéhez igen közeli ember elvesztése már mély sebet ütött a lelkén. És a közelebbi ismerősöké is…
Nehezen élte meg a tehetetlen haragot, a veszteséget. Egy láthatatlan erő kitépte a szívét, összemorzsolta. Mindenről Ő jutott eszébe. Nem maradt idő megélni…sok dolgot nem maradt idő együtt megélni. Megszűntek a találkozások, nem tudta többé meglátogatni, hogy kibeszéljék a dolgokat. Elfogytak a napok, órák, percek. Véget értek a megszokott ölelések. Elhaltak a szavak, mondatok.
Később, bármikor ott járt, úgy látta, ahogyan már örökre megmarad benne. Ül a teraszon. Az Arc. A távolba kémlelő tekintet, mintha mindig várna valakit. A friss gyász miatt a legelső helyen állt még szívében, de lassan-lassan belefonta elvesztett Szerettei füzérébe. Érezte, hogy egy titokzatos, láthatatlan Ezüstszál mindörökké összeköti velük. Úgy hívják, Szeretet. Emlék. Szép Emlék. Álmaiban gyakran társalogtak. Tudta, hogy találkoznak egyszer. Mind megölelik majd egymást, és folytatják a befejezetlen mondatokat…
Eltelt a tavasz, a nyár, az ősz. Beköszöntött az Advent. A felcicomázott város gyertyagyújtásra várt. Az ablakhoz állt. Odakint már alkonyodott, sorra gyulladtak ki az utcai lámpák aranyló fényei. Szitált a hó, körtáncot jártak a pihék. Mintha milliónyi éjjeli pillangó riszálta volna magát a fénypászmák vonzásában. Ők is közöttük lebegtek. Szelíd lélekmosolyuk átszüremlett a pillék között. Tudta, hogy ott fent is emlékeznek mindenre, ami jó volt közöttük.
Úgy érezte, bár sajog a szíve, mégis boldog. Belső életében, lelke legmélyén továbbra is mindent megosztott velük. De lassan készen állt az új befogadására is. Mert láthatatlanul bár, de ezernyi titokzatos szépség vesz körül bennünket. Csak engedni kell, hogy megmutassák magukat. Megérezni, észrevenni, befogadni őket. Hiszen lépdelni kell tovább. Minden baj ellenére mégis szép az Élet. És végig kell mennünk az úton…
